Zéró-covid szigor a sanghajiakkal szemben, vagy inkább Kína üzenet a Nyugatnak?

Sanghajban disztópikus körülmények uralkodnak. A lakosokat csaknem egy hónapja zárták be otthonaikba, és a korlátozásokat április eleje óta tovább szigorították. (Megj.: Sem az esetszám, sem a súlyosság nem indokol ilyen intézkedéseket!)  A pozitív eredményt adó lakosokat karanténtáborokba viszik, a gyerekeket pedig elválasztják szüleiktől. A szabadon kóborló kutyákat és macskákat, legyen az házi kedvenc vagy kóbor, elkapják és megölik. Robotkutyák járőröznek az utcákon. Ez a legbrutálisabb eszkaláció azóta, hogy 2020 elején napvilágot látott a „bezárás-politika” Vuhanban.

Márciusban, amikor a két részletben történő lezárás híre megjelent a nemzetközi hírekben is, 50 covid-fertőzöttről és 3450 tünetmentes covidost  regisztráltak a közel 30 milliós városban, ami Kína pénzügyi központjának számít, és a legjelentősebb nemzetközi kikötővel rendelkezik. 

A világ sok mindent látott azóta: a katonaság Európa utcáin is a saját polgárai ellen ment, karanténtáborok létesültek Ausztráliában, egy sor országban oltáshoz kötötték a munkavégzést. Óriási védőoltási nyomás alá került sok százmillió ember - és eközben a sajtószabadság és a szólásszabadság új értelmezést nyert

A lista hosszú, hogy melyik ország mit engedett meg a saját állampolgárok jog-korlátozása terén.

Csak a vak nem látta, hogy már régen nem egészségügyi kérdésként kezelték a covid járványt. Egy tudományellenes közegészségügyi politika volt, ami mindent deviánsnak mondott - nagyjából ahogy John Ioannidis 2021 tavaszán fogalmazott. Akkoriban abban reménykedett, hogy a „kísértetnek” már vége, elvégre most már vannak védőoltások. Egy évvel később azonban egyes országok még mindig nem menekülnek előle. Ázsiában Kína, azon belül Sanghaj az, ahol a legbrutálisabb állapotok vannak - annak ellenére, hogy 90 % közeli oltottsága van a felnőtt lakosságnak.

Ettől a héttől kezdve egy meghatározott körzet lakói legalább rövid időre ismét elhagyhatják a házat, de csak meghatározott körzetben, és mert ott 14 napja nem volt pozitív eset. Az emberek valójában csapdába estek saját otthonaikban.

Épp csak kicsit háborognak a nyugati jogvédők

Az EU eddig csak azért kritizálta Kínát, mert nem ellenségként tekint Oroszországra az ukrajnai háborúban. Ursula von der Leyen vagy Olaf Scholz tett egyetlen mondatnyi említést Sanghajról? Nem! És az Amnesty International. Őket sem zavarja, hogy mit művelnek 26 millió emberrel. 

Ausztriában a liberális Beate Meinl-Reisinger, akinek pártja következetesen támogatta a kötelező védőoltást és a bezárásokat, így nyilatkozott:

„A lehangoló sanghaji jelentésekkel most már mindenki számára világossá válik, hogy a zéró covid-stratégia valójában totalitarizmussal végződik.”

A „Zero-Covid” osztrák hívei úgy látják, hogy nem lehet általános következtetést levonni a sanghaji példából. Szerintük Kína tekintélyelvű állam, azért hoztak ilyen embertelen intézkedéseket - és persze egészen másként nézett volna ki a zéró-covid Európában. Miért is?! Ők ugyanúgy az élet teljes lebénítását követelték, nemcsak a szabadidőben, ahol már korábban is voltak kilépési korlátozások, hanem munkaidőben is. 

Állítólag az elmúlt két napban drámaian romlott a helyzet Sanghajban. Úgy tűnik, az élelmiszer-ellátás már nem működik megfelelően, valószínűleg már emberek milliói éheznek. De nehéz képet alkotni Kínáról. Mit enged kiszivárogtatni a rezsim és mit nem? 

Mit akar Kína?

A nagy kérdés továbbra is fennáll: miért teszi ezt Kína? Michael P. Senger amerikai jogász, aki kiterjedt kutatások alapján arra a következtetésre jutott, hogy Kína valóban ki akarta terjeszteni a „zárlatot” 2020-ban, de a legtöbb ország "feladta" a harcot, és ezen Kína korlátozó politikája már nem változtat.

Más megfigyelők gazdasági magyarázattal próbálkoznak: A világ legnagyobb kikötőjének számító sanghaji kikötő bezárása hatalmas nyomás a nyugati gazdaságra. Ezt támasztja alá az is, hogy a Nyugatot kevésbé aggasztják az emberi jogok megsértése, sokkal inkább a világgazdaság sérülése. 

Michael Hudson „A dollár felemészti az eurót” című elemzésében úgy véli, hogy máris eszkalálódott a gazdasági háború Nyugat és Kelet között . A logikus kérdés tehát az lenne: Kína meg akarja-e mutatni a Nyugatnak, hogy egyik napról a másikra le tudja kapcsolni az ellátási láncokat? Kína megmutatja a Nyugatnak, hogy mennyire függnek tőle? És a vírust, amelynek Omicron variánsa még az éves influenzavírusnál is gyengébb, ismét felhasználják erre a célra. És ezt közel 30 millió ember kényszer-bezárásával kívánják szemléltetni. Forrás